Erről az előző cikkünkben részletesen beszámoltunk. Az utazás második felében a Blonde d’Aquitaine fajtáé volt a főszerep. A program keretében egészen a Pireneusok lábához utaztunk. Célunk Aucun település volt, ahol a blonde d’Aquitaine tenyésztés egy fontos gazdasági tevékenység. Ezen a vidéken jellegzetes húsmarhatartási forma a vándorló legeltetés, ami azt jelenti, hogy a tehenek tavasztól őszig a hegyi legelőkön tartózkodnak.

Általában május végén hajtják fel az állatokat és szeptember végén hozzák vissza őket a völgyekben fekvő települések istállóiba. Ilyen vándorló legeltetést eddig még nem látogatott meg az egyesület tenyésztői csapata szakmai útjai során. Az első állomás az Aucun-i blonde d’Aquitaine törzstenyészet székhelye volt, ahol az istállók és a völgyi legelők találhatók. Itt Fréderic Cazajous volt az idegenvezetőnk, aki egy aperitiffel kínálta az érkező csapatot, majd azonnal elindultunk a farm bejárása. Meglátogattuk azoknak a teheneknek a gulyáját, amelyek a völgyben tartózkodtak. Itt az utolsó termékenyítési szezonban vemhesült teheneket láthattuk, amelyek fiatal borjaikkal tartózkodtak a legelőn. Természetesen megtekintettük a tenyészbikákat is, amelyek ekkor külön tartózkodtak a tehenektől. A gazda elmondta, hogy a termékenyítési szezon szeptembertől kezdődik és decemberig tart, rövid utószezonnal januárban, így az értékes tenyészbikákat nem hajtják fel a hegyvidékre. A tehenek nagy része már szeptember végén, a lehajtást követően termékenyül, hiszen az őszi fű után, a telepen adott takarmánynövekvény, mely egy „flushing” módszerként, főként abrakkal (rozs, zab, árpa) adagolva nagyobb energia és fehérje bevitellel kondíciónövekedést, és főként „bőséges táplálék beviteli lehetőséget” kínálva a szervezetnek, a hormonháztartást befolyásolva növeli a vemhesülési képességet, ezáltal előidézve a mielőbbi termékenyülést.

A tenyésztő elmondása szerint az első két hónapban a tehenek nagy része vemhesül, kisebb része marad csak novemberre és decemberre. Általában az üresen maradt teheneknek egy pótciklust indítanak januárban, amely állat pedig nem vemhesül, azt azonnal értékesítik reform (hízlalt) tehénként. A termékenyítésekből így június-július az elsődleges borjazási idő, augusztus-szeptember (azaz a lehajtás időszaka) már csak néhány borjút jelent. Következésképp a borjúnevelés időszaka, amikor a legtöbb fű szükséges a tejtermeléshez, a vándorló legeltetés időszakában van, a napsütötte, egészséges hegyvidéki gyepekkel rendelkező, amúgy más mezőgazdasági műveléssel nem hasznosítható területeken. Ez a módszer a Pireneusokban rendkívül praktikus, ezért nagyon elterjedt. A hegyvidéki legelőterületet és az ott tanyázó gulyát meg is tekintettük, ugyanis busszal nekivágtunk a hegynek, és a program a vándorló legeltetés megtekintésével folytatódott. A hegyi legelőkön kiszállva csodálatos panoráma mellett láthattuk a borjas gulyát, amint legelőkertről legelőkertre szabadon vándoroltak. Az egyik állomásnál egy válogató karámot láttunk, ahova a kezeléshez, vagy a leszállításhoz kiválogatandó állatokat lehetett behajtani. Itt kisebb diskurzus keretében azt is megtudtuk, hogy az állatokat lábon hajták fel a hegyre, és le a völgybe is, csak sürgős beavatkozás esetén szállítanak járművel állatot a telepre. A borjak zömét december-január során választják, néhányat február és március időszakában. vagyis az anya alatt tartott kritikus 120 napos szoptatási időszak után, amikor szilárd takarmányt kezdenek fogyasztani. Erre az időszakra tehát ebben a rendszerben a borjak már az istállóba érkeznek. Ez nagyon praktikus a borjúnevelési időszak szempontjából. Így lehet a legkönnyebben viszonylag kevés hozzáadott takarmányt hasznosító, legeltetésre alapozott tehénállományból, jó minőségű, izmolt, rámás fajtánál kiváló kondíciót elérni a hízóalapanyag előállításhoz. A tenyésztő elmondta, hogy a borjakat a tenyészkiválasztás szelekciója után hízóalapanyagként értékesíti, nagy része extra áron kerül Olaszországba, illetve a szomszédos Spanyolország területére. A program után egy tradícionális, helyi hentestermékekből összeállított ebédet kaptunk, amely betekintést nyújtott a Dél-francia, pireneusi hegyvidék lábainál jellemző ízek világába.

Másnap reggel programunkat a blonde d’Aquitaine fajta nemzeti teljesítményvizsgáló állomásán folytattuk Casteljaloux-ban, ahol a Francia Blonde d’Aquitaine Tenyésztők Egyesületének ügyvezető igazgatója, Lionel Giraudeau fogadott. Először az árverési termet néztük meg, ahol a legszebb tenyészállatokat árverezik évente 4 alkalommal, és ahol egy átfogó előadást hallgathattunk meg – persze diskurzus formájában – a fajta szelekciós sémájáról, franciaországi helyzetéről, és a nemesítés mai irányelveiről. Ezt követően végig néztük az istállókat, ahol a tenyészbika jelöltek tesztelése folyt, illetve ahol az ivadékvizsgálati kísérletek zajlottak. A francia szakember itt is sok kérdésre válaszolt főként a piaccal és a takarmányozással, tartástechnológiával kapcsolatban. Különösen érdekes volt megtekinteni azoknak a nőivarú egyedeknek a csoportját, amelyek a legjobb kiválogatott tenyészbikák után születtek, és amelyek anyai tulajdonságait tesztelték a telep egy istállójában. Ezeket fiatal koruktól (elválasztásuktól) kezdve a telepen tartották, feljegyezték növekedési tulajdonságaikat, mérték őket, bírálták a küllemüket, majd azonos tenyészbikával termékenyítve figyelték az ellési tulajdonságaikat és borjúnevelő képességüket. Az ügyvezető elmondta, hogy a klasszikus értelembe vett teljesítményvizsgálat a fajtában napjainkban hangsúlyosabb, mint a genomikai tenyészértékbecslés. Ezutóbbi módszer a genetikai rendellenességek feltárásában már professzionális, azonban a teljesítmények előrejelzését tekintve még fejlesztés alatt áll. Ugyanakkor a csoport ígéretet kapott néhány minta genomikai analizálására, amely lehetőséget adhat, hogy a hazai blonde d’Aquitaine tenyésztők felzárkózzanak a limousin fajta tenyésztőihez genomikai értékelés terén.

A szakmai út utolsó programja egy francia blonde d’Aquitaine farm meglátogatása volt Carbes település külterületén, ahol a Planté Moulet gazdaságot ejtettük útba hazafelé. A telep házigazdája Fréderic Planté nagyon híres blonde d’Aquitaine tenyésztő, aki többször is járt már Magyarországon, többek között bíróként az Alföldi Állattenyésztési Napok kiállításon, Hódmezővásárhelyen. Bíróként leginkább a ráma és az izmoltság növelését, ugyanakkor a csont- és bőrfinomság maximalizálását hangsúlyozta mindig, amely tenyészcél nagyon jól megfigyelhető volt a gazdaságában látott állatokon. Az is feltűnő volt, hogy az állatai rendkívül szelídek voltak. Annak ellenére, hogy ritka esemény 30 idegen tenyésztő megjelenése a legelőn, az állatok teljesen maguk közé engedték a csoportot. Nem féltek, nem voltak idegesek, lenyűgöző volt az állatok higgadt, természetes viselkedése. Fréderic elmondta, hogy nagyon sokat tartózkodik a gulyában, és bár az állatok termetét vizsgálva nem gondolná a látogató, de ő a szelekció terén nem a szélsőségeket kedveli. Természetesen kell egy kép a tenyésztő fejében, „az ideális állat képe”, de ezt a kiválogatás és a párosítási terv során sohasem a szélsőséges állatok tenyésztésbe vonásával kell elérni. Azt is elárulta, hogy nem használ szaporítóanyagot, így kerüli a mesterséges termékenyítést, hanem inkább kevésbé ismert vonalakból vásárol tenyészbikát és a párosításokból figyeli a kiemelkedő teljesítményű, úgynevezett reménykeltő ivadékokat. Vagyis a rekombinációs variabilitás szerepel a tenyésztési módszere központjában, amely „jó szemmel” párosulva kiváló előrehaladást eredményez, ahogy azt ebben a tenyészetben az állatok minősége tanúsította. Az egyik legérdekesebb diskurzust ennek a farmnak a megtekintése eredményezte.

Összességében elmondható, hogy a programok ezen a szakmai úton nagyon változatosak voltak, és mindenféle szempontból érdekes ismereteket adtak. Az útról és a szakmai programokról részletesebben az egyesület honlapján (www.limousin.hu) , valamint a közösségi média csatornáin (youtube, facebook) láthatnak, illetve olvashatnak az érdeklődők.

dr. Szücs Márton
ügyvezető igazgató
Limousin és Blonde d’Aquitaine Tenyésztők Egyesülete