Ennek ellenére az utóbbi években nem hogy nőtt volna, hanem inkább csökkent a fogyasztás, bár igaz; az utóbbi tíz évet vizsgálva a statisztika alapján jobban állunk a marhahús fogyasztás terén, mint azelőtt…
A hazai fogyasztás jelenleg 3,2 kg marha-, illetve borjúhús fejenként évente, amelyben az összes marhahús és borjúhús készítmény beletartozik. Ez persze jóval elmarad az Európai Unió átlagától, amely jelenleg 10 kg/fő/év annak ellenére, hogy a 2023-ban ez 1,7%-kal csökkent. Persze itt nem különítjük el a ténylegesen hústermelésre szelektált, és a selejt tejelő marhák hústermékeit, bár ezek között késztermékek tekintetében jelentős minőségi különbség is lehet.
Magyarországon évente nagyjából 30 ezer tonna (60%) marhahúst termelünk, amely mellé mintegy 20 ezer tonnát (40%) importálunk, és a termelt, illetve behozott áruból vegyesen nagyjából 32 ezer tonnát (64%) fogyasztunk el, majdnem 17 ezer tonnát (34%) exportálunk (ezek főleg minőségi termékek), a többi veszteség és készlet (2%). Mivel az import termékek inkább alacsony kategóriás áruk, az export pedig magas, így a pénzügyi mérleg ebben a szektorban pozitív.
Mindenképpen meg kell említenünk a végtermék előállítás céljából „termelt” élő állat exportot is, hiszen ez a tétel az előző statisztikában nem szerepel, ugyanakkor a „húsmarhatenyésztés motorját” – az előbb említett számokon kívül – főként ez a „terméktípus” adja, vagyis a növendék borjú.
Az export és a vágás céljára termelt borjak, melyek hízóalapanyagként, vagy vágóbikaként, vágóüszőként kerülnek értékesítésre, illetve a selejt tehenek (húshasznú vagy tejelő) és egyéb tenyésztésre, termelésre alkalmatlan egyedek csoportjai Magyarországon összesen mintegy 876 ezer szarvasmarha populációjából kerülnek ki. Ez a szám, akárcsak az állattenyésztés valamennyi ágazatában folyamatosan csökken az utóbbi években. Az EUROSTAT adatai szerint (ami a 2023-as év végi eredményét majd tavasszal publikálja) Magyarországon a 876 ezer szarvasmarhából 421 ezer tehén, amely ellátja a termelést (hiszen tejet termel a fogyasztók és a termék-előállítók számára), vagy borjút nevel (általában húsmarhák esetén), illetve mind a tejelő, mind a húsmarha ágazatban felelős az utánpótlás-nevelésért, vagyis a tenyészállat-előállítás feladatáért. Ha a tehénlétszám alakulását nézzük az Európai Unióban, láthatjuk, hogy ez is csökken – és ez igaz mind a tejelő, mind a húsmarha tehénállományra –, noha nem drasztikusan, de azért mindenképpen figyelemre méltóan. Az Európai Unió szakértői szerint a magyar húsmarha tehénállomány 143 ezer, és bár 2021-ről 2022-re nőtt 0,8%-kal az állomány, 2023-re valószínűleg csökkenést fogunk látni az elemzés idei publikációjában. A NÉBIH adatbázisa szerint 20 ezer anyatehénnel több állat termel Magyarországon, azonban ebben a statisztikai kimutatásban a fajtabesorolás alapján állapítja meg a hatóság, hogy egy tehén húshasznú-e vagy sem, sok esetben azonban ez nem egyértelmű, hiszen egy egyed attól, hogy nem tejtermelő fajtájú, nem biztos, hogy húshasznú. Az Európai Unió számai pedig a ténylegesen termelési típus alapján termelésbe vont tehenek létszámát adja meg, viszont nem veszi számításba a kettőshasznú teheneket. Vagyis az igazság valahol a két szám között van. Annyi azonban bizonyos, hogy 2022-ről 2023-ra a zárólétszám mind a NÉBIH, mind a EUROSTAT adatai alapján negatív lesz prognózisunk szerint (2024 elején teszik közzé a statisztikai szervezetek)…
Ha csak a húshasznú tehénállományt nézzük, ebből 30 ezer limousin és 4 ezer blonde d’Aquitaine tehén, ezzel a magyartarka kettőshasznú fajta után a limousin az első helyen áll – mint tiszta húsmarha – a létszámot tekintve. Egyesületünk ezen belül összesen 22 ezer anyatehenet regisztrál látókörében, melyek 450 tenyésztő farmján termelnek, a tenyészállat utánpótlást pedig mintegy 12 ezer „A” törzskönyves tehén látja el. 2023-ban ezek a tehenek 1.172 (19%) nőivarú utánpótlást adtak, illetve 631 (10,5%) tenyészbikát. Ez nagyjából megfelel a Franciaországban alkalmazott szelekciós sémának mind a limousin, mind a blonde d’Aquitaine fajta esetén, ami azért fontos, mert a fajta hazájában alkalmazott szelekciós módszert kell itthon is követnünk, hogy a tenyészállatok minősége évről évre javuljon. Éppen ezért alakítottuk ki 2021-ben azt a teljesítményvizsgálati, minősítési rendszert, amelyet ma a szelekciós programunkba beépítve pontos adatok alapján végzett tenyészértékbecslést, genomikai analízist, és így hatékony tenyészállat kiválogatást, párosítási tervet tudunk létrehozni. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a hazai limousin és blonde d’Aquitaine egyedek minősége évről évre javuljon, így az áru-előállítókhoz generációról generációra jobb minőségű tenyészalapanyag jut. Ha javul a tenyészalapanyag, akkor javul a termelt áru minősége is, amiért a kereskedő is egyre több pénzt ad, hiszen a termék egyre keresettebb. Sajnos mindannyian tudjuk, hogy azért a piacot egyéb hatások is befolyásolják, de abból kell kiindulni, hogy a minőség folyamatos javulása nagyobb keresletet eredményez, hiszen a vásárló (kereskedő, vagy végfelhasználó) preferenciájára ez pozitív hatást gyakorol. Sajnos Magyarországon ez addig igaz, amíg az exportpiac jól működik, különösen érvényes ez a mi ágazatunkra, a húsmarha szektorra. Hazánkban a termékek jelentős része ugyanis élőállat formájában, zömében hízóalapanyagként, kisebb hányadában vágóállatként hagyja el az országot. Ezeknek az állatoknak a termékei ugyanis olyan áron értékesíthetők külső piacokon, amelyeket itt Magyarországon csak kevesen fizetnek meg. Itt érünk vissza ahhoz a témához, amellyel a bevezetésben foglalkoztunk, vagyis a hazai fogyasztáshoz.
Mivel a hazai fogyasztó árérzékeny, eleve kerüli a minőségi marhahús termékeket, vagy legalábbis az átlag ritkán vásárol belőle. Itthon hajlamosabbak vagyunk az olcsóbb tömegcikkeket fogyasztani, amely marhahús esetén a selejt tejelő állományok termékeit – elsősorban a darált húst – jelenti. Mivel a fogyasztó ezekből a termékekből is csak keveset vásárol (lásd a fogyasztási adatokat), Magyarországon erősen visszafogottan lehet jó áron eladni ezeket a termékeket, pláne, ha külföldön van rá kereslet. A húsmarha esetében rendre ezzel a piaci helyzettel szembesülünk. Vagyis egyelőre a hazai húsmarhatenyésztés, ezen belül a limousin és a blonde d’Aquitaine tenyésztés motorja az élőállat export. Bár a blonde d’Aquitaine fajta esetén az utóbbi pár évben alakult egy összefogás, ami a hazai fogyasztásra, felvásárlásra és feldolgozásra épül, sőt, a sikere a Covid-19 vírus járványhelyzetének időszakát kivéve töretlen, mégis ma még az export adja a tevékenység finanszírozását jelentő bevételt, ezzel nem kis nemzetgazdasági jelentőséget tulajdonítva az ágazatnak. Nem véletlenül támogatja az állam is ezt a szektort. Ha azt vesszük, hogy az Európai Unió ebből a termékből szintén exportőr (főleg déli államok, arab, afrikai országok és Kína vásárol ebből a régióból), akkor az ágazat kiemelt Európai Uniós támogatása is indokolt.
Sajnos az exportpiac – stabilitását tekintve – kevésbé biztos desztináció, mint a belső fogyasztás, éppen ezért lenne pozitív változás a marha- és borjúhús fogyasztás növekedése hazánkban, de egyelőre a jelek stagnálást mutatnak, és egyetlen elemző sem mond más véleményt. Ennek ellenére a húsmarhatartók mindig bizakodnak, reméljük egyszer eljön az az idő, amikor ezeket a természetes környezetben, egészséges körülmények között nevelt, húsmarhákból előállított termékeket Magyarországon is „elismerik” majd a fogyasztók, „meg tudják majd fizetni” és keresni fogják az áruházak polcain, illetve direkt vásárolják majd a termelőktől.
dr. Szücs Márton
ügyvezető igazgató
Limousin és Blonde d'Aquitaine Tenyésztők Egyesülete
