A sárgahasú unkával leginkább középhegységeinkben kirándulva találkozhatunk. Gyakran megesik, hogy a távolról jelentéktelennek és élettelennek tűnő erdei tócsák közelebbről szemlélve hirtelen megelevenedek. Felszínüket addig észrevétlen, apró békák lábtempói fodrozzák. Habár felülről nézve inkább csak hátuk unalmasnak tűnő rejtő színezete látszik, az egyszerűség csalóka. Hasuk pompás színét szemérmesen elrejtik, és a ragadozóik elriasztására tartogatják.
A sárgahasú unka, Bombina variegata (LINNAEUS, 1761) rendszertanilag az unkafélék (Bombinatoridae) családjába tartozik. A család 2 neme (Barbourula, Bombina) mindösszesen 8 fajt számlál. Közös jellemzőjük a külsőleg látható dobhártya hiánya és a korong alakú, lenőtt nyelv. Pupillájuk szív alakú, hátsó lábuk ujjai között fejlett úszóhártya feszül. Az unkafélék családjának tagjai nagyobb számban Ázsiában fordulnak elő, néhány képviselőjük viszont kizárólag Európában található meg.
A sárgahasú unka korábban „hegyi unka” néven is ismeretes volt, mert főként Közép- és Dél-Európa hegyvidékeinek lakója. Összefüggő elterjedése Németországtól Svájcon, Északkelet-Olaszországon és a Balkánon keresztül a Kárpátokig terjed. A törzsalak elszigetelt populációkkal van jelen Magyarországon, Luxemburgban, Hollandiában és Franciaországban. Közép-Európában, Lengyelországtól Szlovákián, Magyarországon, Horvátországon és Szerbián keresztül Romániáig néhány ezer kilométer hosszú szakaszon, pár kilométeres sávban keveredik a környező síkvidékeken élő vöröshasú unkával (B. bombina). Az Appennini-félszigeten közeli rokona, a B. pachypus (BONAPARTE, 1838) helyettesíti.
Magyarországon a sárgahasú unka elterjedése szigetszerű, egyes középhegységeinkre és dombvidékeinkre korlátozódik. A Dunántúlon megtalálható az Alpokalján, az Őrségben, a Zalai-dombságban, a Zselicben, a Mecsekben és a Tolna-Baranyai-dombvidéken, továbbá a Bakonyban és a Visegrádi-hegységben. A Dunától keletre a Mátrában, az Aggteleki-karsztvidéken és a Zempléni-hegységben él, a Börzsönyből és a Bükkből viszont hiányzik. Általában 300 méteres tengerszint feletti magasság felett fordul elő, de például az Őrségben vagy a Tolna-Baranyai-dombvidéken helyenként 200 méternél alacsonyabban is megtalálható. Előfordulását nem kizárólag a tengerszint feletti magasság határozza meg, fontos számára a hűvös mikroklíma és a megfelelő csapadékmennyiség is. Középhegységeink lábánál elterjedése találkozik a síkvidéken előforduló vöröshasú unkáéval, itt kevert állományokat alkotnak.
A sárgahasú unka robosztus testfelépítésű, mokány kis béka. Hátoldala szürkésbarna, a bőrét tüskés szaruszemölcsök borítják. A közeli rokon vöröshasú unka hátoldala hasonló színű, bőrét ellenben lekerekített, lencse alakú szaruszemölcsök borítják. A szemölcsök formája fontos határozóbélyegként szolgálhat a két faj elkülönítése során. Mindkét fajnak előfordul zöldhátú színváltozata is, gyakran normál színezetű egyedek társaságában.
A sárgahasú unka jellegzetes lebegő pozíciója
A sárgahasú unkák kifejlett egyedei 4–6 cm hosszúra nőnek meg. A hímek mellső végtagján párzási időszakban fekete színű hüvelykvánkos fejlődik. Ebihala szürkésbarna, barna foltokkal tarkított farokvitorlája a hát közepén indul. Átalakulásáig a lárva maximum 4,5 cm hosszúra nő. Élőhelyei főleg üde bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben találhatóak, de az erdők közötti gyepterületeken és bokorfüzesekben is előfordul. Tavasztól őszig vízben vagy annak közvetlen közelében találjuk. Főként kisméretű, időszakos pocsolyákban, erdészeti utakon keréknyomokban, vizesárkokban tanyázik. Alkalomadtán forrásmedencékben is megfigyelhetjük, és a Balkán-félsziget magasabb hegyvidékeinek havasi rétjein jellemző, hogy birka- vagy marhaitatókban telepszik meg. A különböző állóvizek mellett patakok lassabb folyású, kiöblösödő szakaszain is megtalálhatja létfeltételeit.
Éjjel a legaktívabb, de gyakran nappal is megfigyelhető. Hazánkban általában március végén vagy április első felében bújik elő szárazföldi telelőhelyéről és szinte azonnal vizes élőhelyére vonul. Nászidőszaka hosszan, akár nyár végéig is elhúzódhat.
A sárgahasú unkát hazánkban legfőképpen a klímaváltozás és a vele járó csapadékhiány veszélyezteti. Magyarországi állományai kis egyedszámúak és sérülékeny élőhelyekhez kötődnek. A faj által előnyben részesített időszakos kisvizek idő előtti kiszáradása egyre gyakoribb jelenség, amely a fokozódó nyári aszályok és a zárt, öreg erdők kivágásának vagy megbontásának következménye. Az erdei utak keréknyomaiban megtelepedő példányok gyakran válnak a munkagépek áldozatául.
Állandó vizekben szaporodó állományait fenyegeti még az elhibázott haltelepítés, valamint a vizek szennyezése is. A sárgahasú unkára nézve is nagy veszélyt jelent a kétéltűeket pusztító kitridgomba (Batrachochytrium dendrobatidis), melyre az unkafélék fokozott mértékben fogékonyak. Feltételezhető, hogy a gombabetegség egyik fontos terjesztője éppen hazai unkáink egyik ázsiai rokona, a terráriumi hobbiállatként korábban nagy számban tartott keleti unka (Bombina orientalis) volt. A keleti unka forgalmazása és tenyésztése Magyarországon 2010 óta tilos, azóta a hazai faunára nézve veszélyes, potenciálisan inváziós fajnak minősül. Az elővigyázatosság mindenképpen indokolt, a Mátrában sajnos már a kórokozó számlájára írható állománycsökkenés is kimutatható volt a sárgahasú unkák körében. Nagyon fontos, hogy a kétéltűeket ne fogjuk meg, mert kezünkkel tovább vihetjük a fertőzést és elősegíthetjük terjedését. Kirándulásaink végeztével érdemes alaposan fertőtleníteni a lábbeliket és a túrázás során használt egyéb felszereléseket is annak érdekében, hogy a kór terjedését lassíthassuk. A fertőzés korai észlelése kiemelten fontos természetvédelmi feladat, amit az Agrárminisztérium támogatásával az MME koordinál. A sárgahasú unka hazánkban nagyrészt védett területeken fordul elő, ezért fennmaradása érdekében legtöbbet a helyi erdőgazdaságok és az állami természetvédelem teheti.
A sárgahasú unkát a Berni Egyezmény a II. függelékébe sorolta. Az Európai Unió Élőhelyvédelmi Irányelvének II. mellékletében is szerepel, ezért előfordulási helyei bekerültek a Natura2000 Hálózatba. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke: ötvenezer forint.
A sárgahasú unkát bemutató teljes cikk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján ITT olvasható.
Fotók: Babocsay Gergely/MMTE