A vemhesség utolsó heteiben elszenvedett hőstressz nemcsak az anyaállat következő laktációjára hat. A méhen belül fejlődő borjú kisebb súllyal, gyengébb immunológiai védelemmel és lassabb növekedési eséllyel születhet. Ezért a szárazonálló tehenek hűtése, az ellés szoros megfigyelése és a gyors kolosztrumitatás egyetlen borjúegészségügyi rendszer része.

A tejtermelő telepeken a hőség következményeit elsősorban a csökkenő takarmányfelvételen, a tejhozam visszaesésén és a szaporodásbiológiai problémákon mérik. A kutatások szerint azonban a vemhesség végi hőterhelés hatása az ellés után is folytatódhat.

A hőstressz befolyásolhatja a méhlepény működését, a magzat fejlődését és a vemhesség hosszát. Több vizsgálatban a hőterhelt tehenek borjai kisebb születési súllyal jöttek világra, mint az aktívan hűtött állatok utódai. Egy kísérletben hat kilogramm körüli különbséget mértek, miközben a hőstressznek kitett tehenek vemhessége is rövidebb volt. A hátrány a választásig elért testtömegben és az immunrendszer működésében szintén megjelent.

Ugyanaz a kolosztrum sem hasznosul egyformán
A szarvasmarha magzata a vemhesség alatt csak elhanyagolható mennyiségű anyai ellenanyaghoz jut. Az újszülött immunvédelmét ezért döntően a föcstejjel felvett immunglobulinok alapozzák meg.

A jó minőségű kolosztrum azonban önmagában nem garantál azonos védelmet minden borjúnál. Kísérletek szerint a méhen belül hőstressznek kitett borjak ugyanabból a föcstejből is kevésbé hatékonyan vehetik fel az IgG-ellenanyagokat.

Egy vizsgálatban az IgG felszívódási hatékonysága 26 százalék volt a hőterhelt csoportban, míg a hűtött tehenek borjainál 30,2 százalékot mértek. Amikor viszont azonos körülmények között fejlődött borjak kaptak hőstressznek kitett, illetve hűtött tehenektől származó kolosztrumot, a föcstej eredete önmagában nem okozott különbséget.

A hőterhelés tehát nem kizárólag a kolosztrum mennyiségén vagy minőségén keresztül hat. Magának a borjúnak az ellenanyag-felvételi képessége is romolhat.

Az első órákban nincs helye kivárásnak
A méhen belüli hőterheléshez nehézellés, átmeneti oxigénhiány vagy gyenge szopási reflex társulhat. Az ilyen borjú később áll fel, lassabban keresi a tőgyet, ezért könnyen késhet a kolosztrum felvétele. Közben a bélrendszer ellenanyag-felszívó képessége már a születést követő órákban csökkenni kezd.

A telepi ellátás nem épülhet arra, hogy a borjú előbb-utóbb önállóan szopni fog. Ellenőrizni kell a légzését, testhelyzetét, reakciókészségét és szopási reflexét, majd a gazdaság állatorvossal kialakított protokollja szerint mielőbb biztosítani kell a megfelelő kolosztrumadagot.

Gyenge borjúnál segítséggel végzett itatásra, indokolt esetben szakszerű szondázásra lehet szükség. A kolosztrumprogram eredményességét pedig nemcsak a kiosztott mennyiség, hanem a borjakban kialakult passzív immunitás rendszeres ellenőrzése alapján érdemes megítélni.

A szárazonálló csoport hűtése is megtérülhet
A védekezés hetekkel az ellés előtt kezdődik. A szárazonálló teheneknek is megfelelő árnyékolásra, légmozgásra és folyamatos, tiszta ivóvízellátásra van szükségük. A ventilátorokat és a nedvesítésen alapuló hűtést az épület szellőzéséhez, páratartalmához és alomkezeléséhez kell igazítani.

Az aktív hűtés a borjak eredményeiben is megjelenhet. Egy vizsgálatban a hűtött tehenek borjai nagyobb súllyal születtek, hatékonyabban vették fel az ellenanyagokat, és a választásig naponta átlagosan 0,2 kilogrammal nagyobb testtömeg-gyarapodást értek el. Választáskor mintegy négy kilogrammal voltak nehezebbek a hőterhelt csoport borjainál.

Az eredmények nem vihetők át változtatás nélkül minden fajtára és tartási rendszerre. Abban azonban következetesek a vizsgálatok, hogy a vemhesség végi hőstressz a borjú későbbi teljesítményét is befolyásolhatja.

A megszületett borjú is hőterhelést kap
Az újszülött hőszabályozása még nem teljesen fejlett. A közvetlen napsugárzásnak kitett, rosszul szellőző egyedi ketrec vagy borjúház gyorsan felmelegedhet. A szaporább légzés növeli a folyadékvesztést, a hőség pedig akkor is terheli az emésztést és az immunrendszert, ha a testtömeg-gyarapodás még nem csökken látványosan.

A borjaknak árnyékos, száraz és jól szellőző elhelyezésre, valamint már az első életnaptól folyamatosan elérhető friss ivóvízre van szükségük. Melegben különösen fontos a víz és az itatóedények higiéniája.

A telepi tanulság egyértelmű: a hőstressz elleni védekezés nem korlátozódhat a fejős állományra. A szárazonálló tehenek hűtése, az ellések megfigyelése, a gyors kolosztrumellátás és a borjak megfelelő nyári környezete együtt határozza meg az indulást. A vemhesség végén kialakuló hátrányok egy része mérsékelhető, de később már nehezebb és költségesebb korrigálni őket.