A probléma érdekességét adja, hogy itt nehéz, egyenetlen terepi viszonyok között kell megoldani a feladatot.

Kezdetben vala a kerék, a taliga, az ember és a módosabb helyeken az állati erő. Az egyes termények mozgatásához már a kezdeteknél alkalmaztak rakodó eszközöket, mint a villát és a lapátot, melyek fejlődésük során mind praktikusabbak és ergonómikusabbak, kézreállók lettek.

A gőzgép megjelenésével nagy lökést kapott az anyagmozgatás is. Mind nagyobb szállító eszközök jelentek meg, melyek a nagyobb kihasználás érdekében hatékonyabb, nagyobb teljesítményű rakodást igényeltek. Kézenfekvő megoldás a több munkáskéz alkalmazása, de ez csak korlátozott mértékben hozott javulást, mert a sok ember egymást akadályozta a munkavégzésben. A másik irány az egységrakományok képzése, mint kéve, zsák, láda, melyek mozgatására a nyers emberi erő még elég, de a méretek növelése már gépesítést igényel.

A mezőgazdaság érdemi gépesítése a nagyüzemi rendszer kialakulásával kezdődött hazánkban. Az univerzális traktorok megjelenése tette lehetővé egyes rakodógépek mezőgazdasági alkalmazását. Klasszikus példa a „gólya”, ami traktorra szerelt hosszú gémű szerkezet és a kazlak elkészítésénél alkalmazták. A másik a „csipkedő”. Ez egy vontatott kivitelű traktorral, hidraulikusan működtetett forgó gémű szerkezet, amit többféle anyag megfogására alkalmas adapterrel szereltek fel. Azért hívták csipkedőnek, mert az adapterek összecsípték a mozgatandó terméket. Volt a csipkedő kanál, amit ömlesztett anyagokhoz (szemes termények, föld, kavics), a villa a szálas anyagokhoz (trágya, szálas takarmányok), és a rönkfogó, amit a rönkökhöz használtak.

A nagyüzemi zöldség- és gyümölcstermesztésben az ipari célú termények hatékony mozgatása tette szükségessé a tartályláda, közismert nevén „konténer” megjelenését. Ez további problémát generált, mégpedig, hogy a sorok közül hogyan hozzuk ki a konténereket. Egyik megoldás a „kiközelítő kocsi” - mármint a rakodó helyre -, a másik a traktorra szerelt emelő villa. Utóbbi a kevesebb átalakítás és a traktorok korabeli adottságai miatt csak a „hárompont” függesztő szerkezetre kerültek. Roppant nagy hátránya volt, hogy a gépkezelőnek folyton hátra kellett fordulni és úgy kellett a ládát felvenni, mozgatni és szállító járműre rakni. Nagyobb gazdaságokban alkalmaztak fordított traktort – igaz ez csak arra alkalmas alapgéppel volt lehetséges –, de így ez a traktor már más célra nem volt használható.

A telepi rakodási munkák esetén számos gazdaság vásárol homlokrakodó gépeket. Ezek a gépek az építőipar számára lettek kifejlesztve, de a mezőgazdasági igények kielégítésére is alkalmas adaptereket is kezdtek hozzá gyártani. Közös jellemzőjük, hogy nagy teherbírású alvázra, erős motorral szerelték, így a beszerzési áruk is elég magas volt. Csak ott volt érdemes alkalmazni, ahol szinte egész évben tudták használni, mint az állattartó telepeken, magtárakban, vagy szárító üzemekben.

Napjaink magyar mezőgazdasági üzemei olyan rakodó gépeket igényelnek, melyeknek bekerülési ára a viszonylagosan alacsony kihasználás mellett is megtérül. Nem érzékeny az extrém üzemelési körülményekre, vagyis alkalmazható terepen is, tolerálja a féloldalas terhelést, alkalmas a korszerű, magas oldalfalú járművek rakodására, és ezen kívül még alkalmazható kisebb építő, terepkarbantartó munkára is. Gazdálkodói igény, hogy alkalmas legyen mindenféle mezőgazdaságban (is) használt egységrakomány – bála, konténer, doboz, láda, zsák stb – megfogására, felemelésére és lerakására.

Számos gépgyártó állít elő traktorra szerelhető homlokrakodót, melyek a fentebbi igények jelentős részét ki tudják elégíteni. Közös jellemzőjük, hogy úgynevezett méretsorban, vagyis a traktorok fizikai méreteihez, motorteljesítményéhez igazodnak. A berendezés alapegysége a gém, ami egy adapteren – a traktorra szerelt függesztő egység – keresztül kapcsolódik a traktor vázához. A másik a gémre szerelt eszköz: kanál, villa, megfogó stb. Az erőátvitel hidraulikus rendszeren keresztül történik, amit a géphez adott (ajánlott) vezérlő egység (joystick – többfunkciós egykarú vezérlő) működtet. Alap esetben két munkahenger csoport van a gémre szerelve, egyik – a nagyobbik – a gémet mozgatja fel-le, a másik a munkaeszközt billenti. A harmadik munkahenger csoport az eszköz plusz funkcióit működteti, mint markoló kanál nyitás, befogó pofa stb.

Ha eldöntöttük, hogy a gazdaságunkban szükséges egy ilyen gép alkalmazása, a vásárlás előtt érdemes a következő dolgokat megvizsgálni:

• Milyen traktorra akarom felszerelni? Ajánlott a merev elsőhidas, az sem baj ha elsőkerék-hajtás is van. Nem kell feltétlenül a gép erejét teljes egészében kihasználni, de erősen alulterhelni sem gazdaságos.
• Milyen rakodási funkciókat akarok megvalósítani, mit akarok elvégezni? Az ömlesztett anyagok rakodásához elégséges az egyszerű kanál, de ha néha tereprendezést, egyengetést, kevés anyag felcsípését akarom elvégezni, akkor lehet „uni-kanál” is. A szálas termény, trágya rakodásához trágya villa szükséges, a raklap, konténer mozgatásához villa, körbála mozgatásához tüske, vagy befogó.
• A szükséges és a jövőbeni feladatok elvégzéséhez hány irányú mozgatásra van szükség? Ha kétirányú, vagyis két munkahenger csoport van, akkor elég a 2D vezérlő, de ha később megfogó, vagy fordító funkciót is szeretnék, akkor a 3D vezérlő legyen.

Ha az alapvető funkciókat eldöntöttük, további szempontként meg kell még vizsgálni:

• A gém felszerelése, illetve az eszközök cseréje mennyire nehéz? Egyemberes, vagy mindig kell segítő?
• A gép el van-e látva biztonsági funkciókkal? Van-e benne párhuzamszelep, a féloldalas terhelés nem okoz-e géptörést? Az eszközök biztonsági csapos rögzítésűek-e?
• Lehet-e túlterhelni? A névleges terhelést túllépésénél figyelmeztet, letilt?
• Van-e benne stabilizátor? Terepen való mozgáskor a felemelt terhet ugyanabban a pozícióban tartja, így az nem tud lebillenni, illetve egy terepi munkánál, mondjuk, bála összehordásnál nem kell mászó sebességet alkalmazni, hanem lehet bátran mozogni.

Az azonos paraméterekkel bíró eszközöknél vegyük még figyelembe:

• A gyártó, illetve forgalmazó mire és milyen garanciákat, jótállásokat vállal?
• Milyen gyors a hibaelhárítás?
• Milyen fogyasztói vélemények vannak?

Az összes szempontot figyelembe véve kell a tényleges használati értéket és az árat mérlegelni.

Végül, de nem utolsó sorban: mindig lehet alkudni, no nem mindig az árban, de egyéb vásárlási feltételekben, mint a telepre szállítás, első felszerelés, beüzemelés, betanítás.

P.A.