A vendégmunkás-szabályozás szigorítása az agráriumban nemcsak munkaügyi kérdés, hanem termelésbiztonsági kockázat is. A tervezett felfüggesztés elsősorban azokat az ágazatokat érintheti érzékenyen, ahol a munka folyamatos, nehezen halasztható, és belföldi dolgozókból már most sincs elegendő.

A leginkább kitett területek közé tartoznak a hajtatókertészetek, az intenzív zöldség- és gyümölcstermesztés, az állattartó telepek, valamint az ezekre épülő feldolgozóipar. Ezekben az ágazatokban a munkaerőhiány nem egyszerűen szervezési kellemetlenség. Ha nincs elég ember a szedésre, válogatásra, csomagolásra vagy a telepi feladatokra, az közvetlenül a termelés mennyiségét és biztonságát érinti.

A kertészetekben különösen szűk a mozgástér. A hajtatott zöldségtermesztésben a munkacsúcsok mellett sok feladat egész évben jelen van. A termés nem várható ki, a betakarítás és az áru-előkészítés időzítése pedig piaci kérdés is: ha a munkaerő hiánya miatt csúszik a folyamat, az minőségromláshoz, kieső árbevételhez vagy elmaradó szállításhoz vezethet.

Az állattenyésztésben más jellegű, de hasonlóan szoros a helyzet. Egy telepen az állatok ellátása, a technológiai rend, a higiéniai feladatok és a feldolgozáshoz kapcsolódó munkák nem tehetők félre munkaerőhiány miatt. Az automatizálás több területen csökkentheti az élőmunka-igényt, de nem váltja ki teljesen a képzett, megbízható dolgozói jelenlétet.

A belföldi munkaerő bevonása hosszabb távon érdemi cél lehet, de az agráriumban az ütemezés döntő. A képzés, a munkába állítás, a közlekedés, a lakhatás és a munkafegyelem egyszerre határozza meg, hogy egy új munkaerőpiaci program valóban működőképes-e. A mezőgazdaságban pedig sok feladat szezonhoz, biológiai ciklushoz és feldolgozói kapacitáshoz kötött, ezért a lassú átállás is komoly veszteséget okozhat.

A bizonytalanság a beruházásokat is érintheti. Az elmúlt időszak fejlesztései között több olyan projekt van, amely éppen a munkaigényes ágazatok kapacitását növeli. Ha a korszerű üvegház, telep vagy feldolgozó mellé nem biztosítható a szükséges munkaerő, a megtérülés is nehezebben tervezhető.

Az agrárium szempontjából ezért a legfontosabb kérdés nem önmagában a szigorítás ténye, hanem annak részletezése. Lesz-e átmeneti időszak, külön kezelik-e a szezonális és folyamatos munkaerőigényű ágazatokat, és készül-e pontos felmérés arról, hol mekkora a tényleges munkaerőhiány.

A következő időszakban nemcsak az lesz a kérdés, mennyibe kerül a munkaerő, hanem az is, hogy egyes gazdaságok egyáltalán meg tudják-e szervezni a termeléshez szükséges létszámot.

Kováts Viktor