Az aszályos időszakban nem elég azt rögzíteni, mekkora kár keletkezett a táblán. A gazdáknak azt is végig kell nézniük, hogy a szárazság miatt sérülhet-e valamelyik támogatási vállalásuk. Ha igen, ezt külön vis maior bejelentéssel kell jelezni. A kárbejelentés nem váltja ki ezt az eljárást.

Ez a különbség könnyen pénzben mérhető következménnyé válhat. A kárbejelentés a termelési veszteséget dokumentálja, a vis maior bejelentés pedig azt, hogy a gazda rajta kívül álló okból nem tudott teljesíteni egy támogatási feltételt. Ha ez elmarad, egy későbbi ellenőrzésnél a szárazságra való hivatkozás önmagában nem biztos, hogy elegendő.

A kockázat több jogcímet is érinthet. Az egységes kérelemhez kapcsolódó vállalások, az agrár-környezetgazdálkodási és ökológiai támogatások, a termeléshez kötött jogcímek vagy az Agro-ökológiai Program előírásai mind olyan területek, ahol az időjárás miatt ellehetetlenülhet egy vállalt gyakorlat. Ilyen lehet például egy előírt művelet elmaradása, a növényborítottság sérülése vagy a tervezett hasznosítás meghiúsulása.

A vis maior bejelentés lényege nem a kár nagyságának bizonyítása, hanem annak igazolása, hogy a gazda önhibáján kívül került olyan helyzetbe, amelyben nem tudta tartani a támogatási feltételeket. Ehhez határidőben, pontos indoklással és megfelelő dokumentumokkal kell benyújtani a kérelmet.

A mostani aszályhelyzetben ezért a gazdaságoknak érdemes nemcsak a terméskilátásokat, hanem a vállalási térképet is átnézniük. Melyik táblán milyen előírás van? Melyik feltétel teljesítése vált bizonytalanná? Van-e olyan művelet, növényállapot vagy hasznosítás, amelyet a szárazság miatt már nem lehet tartani?

A gyakorlati tanulság világos: az aszály adminisztratív oldala ugyanúgy része a kárkezelésnek, mint a termésveszteség felmérése. Aki időben dokumentál és külön jelzi a vis maior helyzetet, nagyobb eséllyel védi meg a támogatását. Aki csak utólag hivatkozik az időjárásra, könnyen támogatáscsökkentéssel vagy vitás eljárással szembesülhet.