A pocok elleni védekezésben a baglyok nem csodaszerek, de hasznos szövetségesek lehetnek. Ahol van megfelelő élőhely, ülőhely és költőhely, ott a ragadozómadarak folyamatosan gyéríthetik a kisrágcsálókat, és ezzel csökkenthetik a kártételi nyomást.

A mezei pocok felszaporodása több kultúrában okozhat komoly veszteséget, különösen lucernában, kalászosokban és repcében. Erős fertőzésnél gyorsan nő a kár, a védekezés pedig költséges és időhöz kötött. Ezért felértékelődik minden olyan módszer, amely nem utólag, hanem már a kockázat kialakulása előtt segít.

A baglyok szerepe ebben a megelőző szemléletben fontos. Egy-egy madár rendszeresen fogyaszt kisrágcsálókat, költési időszakban pedig a fiókák etetése miatt még nagyobb a zsákmányigény. A hatás nem egyik napról a másikra jelenik meg, hanem akkor, ha a gazdaság környezetében tartósan jelen tudnak maradni.

Ehhez a gazdálkodónak is van mozgástere. A fasorok, mezsgyék, gyepes sávok, facsoportok és gazdasági épületek környéke mind szerepet kaphat. A mesterséges költőládák kihelyezése, az ülőfák meghagyása vagy a táblaszegélyek kíméletesebb kezelése egyszerű, de hosszabb távon hasznos lépés lehet.

A módszer korlátait is látni kell. Erős pocokgradáció idején a baglyok jelenléte önmagában nem elegendő, és nem váltja ki a rendszeres területbejárást, a kártételi küszöb figyelését vagy az engedélyezett védekezési lehetőségeket. Inkább a védekezési rendszer egyik kiegészítő eleme.

A rágcsálók elleni védekezés ma már nem csak arról szól, milyen beavatkozás érhető el, amikor megjelent a kár. Ugyanilyen fontos, hogy a gazdaság környezete mennyire támogatja a természetes szabályozást.

A baglyok tehát nem oldják meg egyedül a pocokproblémát, de segíthetnek mérsékelni azt. Aki élőhelyet hagy nekik, egy hosszabb távon működő, alacsony költségű kockázatcsökkentő eszközt is beépít a gazdálkodásába.