Az Unimó becenevű színművésznek az idei évadban négy premierje lesz, emellett újabb koncerttel jelentkezik, ezúttal a Szindbád Színháztörténeti Rendezvénytér színpadán, Neked írom a dalt címmel.

Magára inkább játékmesterként tekint, semmint rendezőként, ebben a minőségében számos kisebb-nagyobb produkció elkészítésében vett részt, kőszínházaktól a függetlenekig. A közönség több tévésorozatból és mozifilmből is ismerheti (pl. Szomszédok, Barátok közt, illetve a moziban a Pappa Pia vagy az Inferno, utóbbiban Tom Hanks partnere volt). Kováts Dénes interjúja.

Mostanában megint énekes oldaladról mutatkozol be, hiszen a Szindbádban önálló ested lesz Neked írom a dalt címmel, a Padlásban is nyilván kell énekelned. A koncerten mire számíthatunk, a rocksztár, vagy a csendes, dallamos Urmai Gáborra?
Ősszel a Bencs Villában csendes-dalolós és nagyon személyes volt a műsorom, azt nem szeretném megismételni, egyrészt mert akkor volt annak az ideje, másrészt azoknak a nézőknek, akik ott meghallgattak, s október 25-én eljönnek a Szindbádba, újat, mást szeretnék adni. A Bencs Villában nagyon sok, kifejezetten személyes érzést is elárultam magamról, amiket nem tudnak rólam az emberek. Annak az estnek talán az volt az értéke. Most egy alcím motoszkál bennem: „Itt vagyok otthon”. Részben azért, mert – noha tíz éve dolgozom a Móricz Zsigmond Színházban – pár éve Nyíregyházára helyeződött életem hangsúlya, immár erősebben kötődöm ide.

Az LGT egy másik dalának refrénje jut eszembe: „Itthon vagyok végre, itthon nézek az égre…”
Igen! De jó dal! Lehet, ez is belekerül a műsorba. Ezúttal olyan zenéket választottam, amelyek egyrészt szeretem-dalok, másrészt arról szólnak: ki vagyok, mi a helyem a világban, hol vagyok otthon, mit jelent nekem ez az ország. Ezek is személyes dolgok, de másféleképpen. 

Későn érő típus vagyok, és bár lassan a 60 felé közeledem – de egyáltalán nem érzem magam annyinak! – örök gyermek maradtam. Talán most tartok ott, ahol mások sokkal korábban, hogy elgondolkozzak, ki és mi vagyok e világban.

Milyen zenékre számíthatunk, kiket tolmácsolsz nekünk?
Előadunk LGT-, Szarka Tamás-, Omega-, Bagossy Brothers-, Ismerős Arcok- és Kern András-dalokat, a Dinamittól egy rockosabbat, valamint lehetséges, hogy az Aranyakkord nevű együttestől (a Quimbys Kiss Tibor másik zenekara) eléneklem a Himnusz után címűt. Ezen még gondolkodom. Ők újrahangszerelték a Himnuszt, s az benne a fantasztikus, hogy életigenlő, vidám dal lett belőle, noha mondanivalója ugyanaz. Természetesen lesznek vidám nóták is az estemen.

A Misi Mókus c. előadásban

Ez elég széles spektrum. Kik kísérnek zenészként?
Ugyanúgy a két billentyűs, Tamás Attila és Horányi Tamás. A legjobb az lenne, ha dobos, gitáros, szaxofonos, basszusgitáros is lehetne a zenekarban, de talán fel sem férnénk a színpadra…

Megértem, mert hatásosabb a szélesebb körű hangzás, de az est költségvetése is más lenne... Ugyanakkor többször tapasztaltuk már: a két billentyűssel is remekül működnek a dalok. Más. A padlásban ki az a Témüller, aki azelőtt házmester volt, most önkéntes?
Jómagam nagyon-nagyon régen láttam A padlást, engem valahogy elkerült. Családi musical, tud rajta szórakozni a gyerek és a felnőtt is. Utóbbiak egy része bizonyára ráismer majd Témüllerre, hiszen a musical keletkezésekor sokan találkoztak olyan házmesterekkel, akik jelentettek a lakókról. Témüller a feljelentő házmesterek összes jellemzőit magában hordozza. Én is ismertem Budapesten olyan közös képviselőt, aki úgy érezte, hogy övé a ház, úgy intézkedett, mintha ő lenne a háztulajdonos.

A két zenés előadást három prózai követi, színre lépsz a Pacsirtában, A király beszédében és az Aranylakodalomban. Szerepek széles skálája.
Idén augusztus 1-jétől nagy örömömre alkalmazottként dolgozom színházunkban, így (lévén életem fókusza Nyíregyházára tevődött át) szerencsére több feladat is meg tud találni, aminek kifejezetten örülök. Azért jöttem erre a pályára, hogy játsszak, hiszen így megtehetem, hogy az előadásokban más és más lehetek: házmester, rendőr, érsek...

A király beszédében te leszel Cosmo Lang, Canterbury érseke. Láttad a filmet?
Láttam, viszonylag régen, de most direkt nem nézem meg. Annyit tudok az érsekről, hogy a filmben Sir Derek Jacobi alakította, aki igen népszerű színpadi színész is hazájában. Harminc éve együtt szerepeltünk a Cadfael krimisorozatban. Angoloknak készült, de nálunk is vetítették. A középkorban játszódik, a környéken történtek bűnesetekben Cadfael atya (Jacobi) is nyomoz. Én az egyik rendőrnyomozót játszottam, egy skót színésszel, Albie Woodingtonnal párban. Ő egy vörös, hosszú hajú, vékony, beesett arcú, 190 centi magas figura, én voltam mellette a nyomozótárs. Kevésbé pocakos, mint most, inkább széles vállú, de mackós, kopasz fickó. Három nyáron forgattuk a több évados sorozatot.

A Szépség és a Szörnyeteg c. előadásban Kiss Eszter Júliával

Aranylakodalom, Bob, a rendőr… Megnézted a szabadtérin a Játékszín előadását?
Nem, mert tulajdonképpen replikaként játsszuk majd a Móricz Zsigmond Színházban, és ha nem muszáj, véletlenül sem úgy szeretném megformálni a karaktert, mint a kollégám. Ha teljesen nulláról induló előadást hoznánk létre, akkor lehet, hogy megnéztem volna, mert akkor tudok függetleníteni. Így inkább kihagytam.

Nyáron egy sikeres diákszínjátszó tábort szerveztél általános iskolás korú gyerekeknek. Most elindítottad Nyíregyházán is Unimó Színi Műhelyét. Mi a célod vele?
A szép, nyugodt öregkor… Hét éve kezdtem el Budapesten a nyári táborokat és a színi műhelyt. Egyrészt azért, mert a mi szakmánk sem túlfizetett, ebből kifolyólag a nyugdíjunk is annyi lesz, amennyi… Másrészt szeretek gyerekekkel foglalkozni – ne csak az üzleti részét nézzük! – ugyanis frissen tart. Harmadrészt mire nyugdíjba megyek vagy kényszerülök, addigra talán fel tudok építeni egy „Lakner bácsi tanodáját”, hogy ha már színházban nem játszom, ezt művelve frissen tartsam magam, hozzá tudja keresni az akkor méltán megérdemelt alacsony nyugdíjamhoz.

Harmadik éve tanítok Nyíregyházán a Művészeti Gimnáziumban. Májusban elkezdtem megosztani, hogy Budapesten színjátszó tábort indítok. Egyik gimnáziumi kollégám megkérdezte, Nyíregyházán nem akarok-e hasonlót. Elgondolkoztam: miért ne, ha már úgyis itt vagyok. Meghirdettem, elértük a maximális tizenöt résztvevőt, ennek tulajdonképpen már logikus következménye, hogy ha közülük akad néhány, aki szeretné ezt csinálni év közben is, akkor velük péntekenként elindulhat a színi műhely. Október 4-én megvolt az első összejövetel, tizenketten vagyunk. Nem kis színészeket nevelek, hanem fantáziájukat használó, nagy játékkedvvel rendelkező gyerekekkel foglalkozom. Adott esetben túlmozgásos, az iskolában nehezen leköthető gyerekek is jönnek. Elsősorban olyan helyzetgyakorlatokat végzünk, olyan szituációkkal foglalkozunk, ami őket érdekli, az ő életüket érinti. Ezekből az ötletekből alkotnak 3-4 fős csoportokban különböző helyzetgyakorlatokat. Abban bízom, hogy amikor az életben találkoznak hasonló szituációval, akkor beugrik nekik: ezt a helyzetet ismerik, tudják, hogyan működik. Magabiztosabbak, bátrabbak lesznek tetteikben és kommunikációikban is. Ezt tartom együtt-munkálkodásunk fő hasznának.

A nyári nyíregyházi tábor csapata

Fotók: a Móricz Zsigmond Színház archívumából