Gyermekdarabokban, musicalekben, vígjátékokban és drámákban egyaránt színpadra lépett, koncertjei mindig nagy sikert aratnak. Kiemelkedő alakításai közül meg kell említenem a Frankenstein férfi Kreatúráját, Drisst az Életrevalókból, a Tanárt Az öreg hölgy látogatásában. Ebben az évadban ő Lámpás, a törpe, zsörtölődő szellem (A padlás), Malcolm Maggregor (Alul semmi), Michael (Házassági leckék középhaladóknak), továbbá Simon a Legénybúcsúban és az Aranylakodalomban. Kováts Dénes interjúja.

Tudsz hazudni? Pontosabban: jól tudsz hazudni?
Hazudni bűn. De gondolom, a Házassági leckék és az Aranylakodalom kapcsán kérdezed. Nem mondom azt, hogy nem hazudtam már életemben, de akkor nagyon kellemetlenül éreztem magam, és nagy lelkiismeretfurdalással járt. Az ember – azt hiszem – előbb-utóbb leszokik az ilyenfajta hülyeségről, mint a hazudozás. Persze színészként olykor megkapjuk, hogy biztos végig hazudjuk az életünket, pedig ha tudnák: a színész a legőszintébb ember, aki a hétköznapokban létezik!

Szabó Mártával a Házassági leckék középhaladóknak c. előadásban

Te is osztod azt a véleményt, hogy a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát?
Persze, ez nem vitás.

A Házassági leckékben félelmetesen jó, amit és ahogyan előadsz a színpadon...
Jean Paul Belmondo sokkal jobb a Kellemes húsvéti ünnepeket című filmben. De visszatérve a Házassági leckékhez, ez a darab másképpen van megírva. Nagyon jó munkafolyamat volt, rengeteget nevettünk, miközben próbáltuk úgy létrehozni az előadást, hogy az jól nézzen ki, igazán humoros legyen. Kiváló partnereim vannak, Tóth Zolka és a két lány, akik közül Szabó Mártival már remekül dolgoztam együtt, Kuthy Patriciával viszont most először voltunk partnerek, és igazán jól működött.

Igazi, poénokkal, helyzetkomikummal teli vígjáték, mindemellett elgondolkodtató.
Valóban. A rendező, Guelmino Sándor elmondta, hogy Budapesten is játsszák Stohl András főszereplésével a színdarab adaptációját. Sanyi másabb, életszagúbb változatot képzelt el, több helyzetet teremtve. Szerintem jól sikerült.

Nekem kifejezetten tetszett. Számodra mi a könnyű, és mi a nehéz Michel figurájának megformálásában?
Csak nehézsége van, én ugyanis alapvetően nem ilyen ember vagyok, jómagam mindenképpen az őszinteség felé hajlok. Színész-technikailag nehéz megcsinálni ezt a szerepet, el kell választani tőlem. Hihetően kell hazudni, hullámzanak az érzelmek, így hol fent, hol lent játszik az ember, nagyon sok váltással. Mindeközben arra is figyelnem kell, hogy Michel ne legyen agresszív, inkább szimpatikus a nézők számára – annak ellenére, hogy egyfolytában hazudik. Az előadás humora többek között abból is adódik, hogy bár folyamatosan nem mond igazat, a végén mégis ő jár pórul. De ez is tréfásan történik meg.

Sokak számára ismerős lehet a darabbeli helyzet, hiszen a hazugság gyakran velejárója a megcsalásnak.
Valakiknek. Én nem tartozom közéjük, hűséges típus vagyok, nem kalandozó.

Ezek szerint nem saját magadból tudtad előhúzni a szerepnek ezt az oldalát?
Részben igen, visszanyúltam a fiatal suhanc életemhez. Soha nem egyszerű egy szinte folyamatos színpadi jelenlétet igénylő főszerepet megcsinálni, főleg akkor, ha kevés szereplős a darab. De nem panaszkodom, sokat segítettek a többiek, kiváló kollégáim vannak. Sokszor elmondom: Nyíregyházán nagyon jó színészek alkotják a társulatot, remek a csapat, segítőkészek, kollegiálisak vagyunk egymással, nagyon jó barátok is lettünk.

Mindez érezhető a nézőtéren is.
Ugyanígy gondolom.

Szerinted mi adja a Házassági leckék siker? Mert vitathatatlanul az.
Természetesen a téma humora, hiszen a hazugságokból adódó félreértés többnyire komikus, azt gondolom, az életben is. A lebukás, annak kezelése, a partner reakciója, ahogy adott esetben elkezd játszani ezzel a helyzettel, mind-mind lehet kellemetlen, mindeközben humoros, vicces helyzetek is kialakulnak. Szerintem ez adja a darab sikerét. Örülünk, hogy nagyon szeretik a nézők, a bemutató előtt volt némi tartás bennem, vajon milyen lesz a fogadtatás. Az írott mű szerintem nem túl erős, de a helyzetkomikumok végül megadják az ízét és formáját.

Kuthy Patriciával és Tóth Zolkával a Házassági leckék középhaladóknak c. előadásban

Legutóbbi beszélgetésünk idején az Alul semmi próbafolyamata még épphogy elkezdődött, még nem sokat tudtál róla mesélni. Azt tudom, hogy kemény volt a felkészülés.
Nagyon sokat dolgoztunk vele és mellette is, ezért talán egy kicsit összébb szorított fenékkel kellett nekimenni ennek a munkafolyamatnak. Ki kellett küszöbölni az idő rövidségét és a közbejött betegségeket is, ez okozott némi nehézséget. Egy musical színpadra állítása sosem könnyű.

A dalok sem könnyed slágerek, mint például A padlásban, úgy a szövegeket, mint a zenét illetően. Ugyanakkor különlegesek.
Nem egyszerű muzikalitása van, kétségtelen, ez a pop-rock musical szféra és zenei vonulat a nyolcvanas-kilencvenes években Amerikában nagy divat volt. Ezt a műfajt nem úgy kell elképzelni, mint a nálunk megszokottakat, például az István, a királyt, inkább mint a Rocky Horror Picture Show-t vagy a Rémségek kicsiny boltját. Rockénekeseknek való dallamok íródtak, igazi kihívásként mindenkinek, hiszen mi nem vagyunk rockénekesek, nem születtünk Kóbor Jánosnak. De azt hiszem, sikerült jól megalkotnunk mindent, nagyon jó lett a hangszerelése – Tamás Attila munkája –, könnyebbséget jelentett, hogy a mi hangszínünkre formálta.

Tényleg nincs más kiút, hogy könnyű pénzhez jussanak ezek a férfiak, mint a vetkőzés?
Az eredeti filmben a ’90-es években játszódik a történet, egy gyárvárosban, Buffaloban – ez egyébként így volt a valóságban is – ahol megszűnt a gyár, sokak munkahelye, és az emberek nem tudtak hová menni. Én el tudom elképzelni, hogy van az a helyzet – még velem is megtörténhet – amikor nincsen más pénzügyi, kereseti lehetőség. Számomra alternatíva lehet, hogy kimegyek az utcára, leteszem a kalapomat, és mivel énekelni tudok, megnézném, ily módon tudnék-e pénzt keresni.

Békéscsabán az egyik barátom azt mondta, ez egy idióta darab, ennyire hülye nem lehet az ember, hogy vetkőzni kezd. Ez is egy vélemény. Én azért nem zárnám ki…

Engem elsősorban az előadás drámai része, ereje fogott meg, bár voltak humoros elemei is.
Nagyon hétköznapi problémákról, a ma emberének anyagi nehézségeiről, a családi és párkapcsolatokról is szól, emiatt is megérinti a nézőket.

Színészként a tánc és az ének, vagy a vetkőzés volt a nagyobb kihívás?
A tánc és ének. Én már vetkőztem többször, például a Stúdió K Színház előadásaiban, hozzászoktam. A színész munkájának része, hogy nyitott könyv legyen, eközben el kell fogadnom magam olyannak, amilyen vagyok.

A várakozásnak megfelelően érkeztek az előadás végén a nézőtéri sikolyok?
Persze. Úgy van megírva a darab, hogy oda csúcsosodik ki. Szétszedik a házat. Aki akarja és még nem látta, jöjjön, és szedje szét velünk a házat. Szerintem nagyon megéri.

Kétszeres Simon leszel a közeljövőben, visszatér a Legénybúcsú, jön az Aranylakodalom premier. Utóbbiban is hasonló vidámságokra, poénokra lehet számítani?
Hasonlókra, mint a Legénybúcsúban. Viszont most annyiban másabb Gulácsi Tomi és az én szerepem is – bár ugyanazt a két szereplőt játsszuk, mint a Legénybúcsúban –, hogy nemcsak önmagunkat fogjuk játszani, hanem beöltözünk más szereplőnek is. Többet egyelőre nem árulhatok el. Igazi örömködés, jó értelemben vett ripacskodás is várható emiatt, ajándék szerepek.

Simonként a Legénybúcsú c. előadásban

A tévhittel ellentétben vígjátékot sem könnyű játszani, ez a műfaj is nagy koncentrációt igényel. De mégis úgy gondolom, így évad végén talán egy kis felüdülést jelenthet a színészek számára is.
Nagyon sok előadásunk, bemutatónk volt ebben az évadban, rengeteg szöveggel, koncentrációval, váltásokkal. Úgy mentünk neki a próbafolyamatnak, hogy ez az utolsó ebben az évadban, próbáljuk meg élvezni Szerintem sikerre van tervezve.

Bár a következő évad műsorterve még nem nyilvános, annyit talán – címek nélkül – elárulhatsz, számodra milyennek ígérkezik.
Nagyon jó évadajánlatot kaptam, egy musicalben és két prózai darabban fogok játszani. A musicalt egy nagyon kedves barátom, kollégám rendezi, az egyik prózai darabot pedig egy olyan rendező, akivel nagyon várom a közös munkát.

Fotók: A Móricz Zsigmond Színház archívumából.