Az Idétlen időkig musical a Nagyszínpadon, a Három tenor koncert a Bencs Villa udvarán, az Anconai szerelmesek koncert, a Spamalot (Gyalog galopp) és a Legénybúcsú a Rózsakert Szabadtéri Színpadon. Több, mint változatos, és talán több, mint izgalmas. Kováts Dénes interjúja.
Számomra igazán színes évad volt a mostani, mert szerepek széles skálájában próbálhattam ki magam. Voltam például indián, szélhámos, FBI ügynök, az Idétlen időkigben pedig pufi fickó. Zenés és vidám darabokban, mesében és komoly mondanivalójú előadásokban egyaránt megmutathattam színész-mivoltomat.
A Kapj el, ha tudsz már nem az első ősbemutató volt teátrumunkban. Számodra mit adott ez a musical, milyen visszajelzéseket kaptál?
Kedveltem, könnyen lehetett azonosulni a szerepemmel. Két társammal FBI ügynököket játszva a darab humoros oldalát erősítettük. Amikor megjelentünk a bénázásainkkal, három olyan FBI ügynökként, akik talán életükben először láttak pisztolyt, és szöges ellentétei a hivatástudattal teli főnöküknek, olyanok voltunk, mint a Madagaszkár pingvinjei. Közel állt hozzánk, szerettük próbálni, élvezzük az előadásokat is. A közönség kedveli, nagyon hálás nézők ülnek a széksorokban és a páholyokban, diákok éppúgy, mint felnőttek.
Jelent pluszt a színésznek, ha magyarországi ősbemutatóban játszik, mint az Idétlen időkig, vagy a Kapj el, ha tudsz? Ad új töltetet, vagy ez is csak egy szerep?
Utóbbi. Számomra önmagában ez a tény nem jelent extra motivációt, még ha az elején el is gondolkoztam annak különlegességén, hogy Európában vagy Magyarországon még nem játszott előadás részese vagyok. Talán azért érzem így, mert ugyanúgy a maximumot kell nyújtanom, mintha a szomszéd városban mondjuk egy hete bemutatták volna. A Kapj el, ha tudsz egy könnyed darab, s bár a zenéje nem a klasszikusan fülbemászó dallamú, de abszolút élvezhető, különösen, hogy az élőzenekaros előadásaink közé tartozik. Az itteni közönség nagyon szereti, s talán már megszokta, sőt elvárja, hogy élőben hallja a zenét. Mi több, a második felvonás kezdetén és a tapsrend során látja is a zenészeket.
Az élőzenekaros előadás több odafigyelést igényel a színész részéről?
Inkább a próbáknál kell több időt adni arra, hogy összeszokjon a csapat. Más, ha otthon is tudom hallgatni a felvételt, és közben megtanulom, mint amikor gyakorlatilag a zenészekkel együtt tanuljuk meg.
Az Idétlen időkig ugyancsak ősbemutató. Az egyik szereped a pufi fickó, akit vastag ruhákba öltözve kell megformálnod. Azt hiszem, azt hordozni is elég, s biztosan nem fázol benne, sőt…
Így igaz. Tulajdonképpen bokától tokáig ki vagyok párnázva, nemcsak hastömést kapok, hanem a karomon, a lábamon, mindenütt „meghízlalnak”. Bár az öltözőm nagyon közel van a színpadhoz, mégis, mire felmegyek a lépcsőn, már akkor érzem, hogy leizzadok, ráadásul ugyanazt az intenzív koreográfiát kell táncolnom, mint annak, aki csak egy miniszoknyában és topban, vagy mindössze nadrágban, pólóban teszi.
Fogyókúrás szerep?
Abszolút. Intenzív kardióedzés.
Ilyenkor muszáj inni, vagy inkább mellőzöd, hogy kevésbé izzadj?
Muszáj inni! Egyszer kipróbáltam, hogy alig iszom közben, mert annyira megizzadok, hogy ázik le az arcomról a mikroport. Akkor viszont a szédülés kerülgetett, így inkább az izzadást választottam. Egy-egy előadás alatt 3-4 liter ásványvízet fogyasztok el.
Énekesként is ismerünk, nem „csak” éneklő színművészként, nyáron két koncert részese leszel. A Három tenor formáció nem először ragadja majd magával a közönséget, így a siker szinte borítékolható. Az Anconai szerelmesek pedig kultuszdarab Nyíregyházán, júliusban koncert változattal léptek fel a szabadtéri színpadon. Nagyon más a kettő?
Nagyon! Éppen ezért teljesen másképp kezeljük. Három tenorként – Gulácsi Tamással és Tar Dániellel – nem színészek vagyunk, teljesen más arcunkat mutatjuk. Show elemeket használunk, mintha egy nagy koncerten vennék részt. Teljesen mindegy, hogy egy faluban vagy kisebb városban lépünk fel, ugyanolyan lendülettel tesszük a dolgunkat, mintha a Budapest Arénában állnánk a színpadon. Az tartja össze legjobban a Három tenor formációt, hogy nagyon kedveljük a másikat, közel állunk egymáshoz. Mind a hárman imáűdunk énekelni, s színpadra lépni a Három tenorként. Egyrész próbáljuk a maximumot nyújtani énekhangban, másrészt poénkodunk, a dalok között is igyekszünk feldobni a hangulatot.
Ami az Anconai szerelmeseket illeti, tudjuk, hogy kultuszdarab, nagyon kedvelt előadás volt egykoron Nyíregyházán, talán 130-140 előadás ment le belőle, egyfolytában teltházzal. Ismereteim szerint először történik meg, hogy nem a színházi előadással, hanem egy koncert verzióval állunk a közönség elé, akik nagyon várják, s minden bizonnyal nagyon fogják szeretni. A felcsendülő olasz slágerek hallatán bizonyára mindenki lábában ott lesz a táncolási késztetés.
Amikor az Anconai előadásokat láthattuk Nyíregyházán, te még nagyon fiatal, mondhatni gyerek voltál…
Általános iskolás.
Láttad valamikor?
Igen, néhány éve itt, a szabadtéri színpadon. Az volt az első előadás, amit megnéztem Nyíregyházán, élmény volt! Nagyon kedveltem azt az előadást, és le voltam döbbenve, mennyire szeretik. Mintha Nyíregyháza közönsége a saját darabjának tekintené. Talán nincs olyan ember, aki ne látta volna kétszer vagy háromszor.
Sőt, ismerek olyat, aki több tucatszor...
A fanatikus rajongók!
Rendre vígjátékok részese is vagy, nyáron a Spamalot és a Legénybúcsú várja a nézőket. Komédiás éned van?
Nem mondanám, de azt tudom, hogy nagyon szeretek vígjátékokban szerepelni, mert ott a közönség soraiból rögtön jön az első reakció: a nevetés, a közbetapsolás. A színésznek elismerés, amikor egy-egy szövegrész, vicces jelenet vagy momentum jó ritmusban születik meg, s arra a néző azonnal reagál. Ilyen a Legénybúcsú és a Spamalot is. Mind a kettő olyan előadásunk, amire el szokták kapkodni a jegyeket. A közönség nagyon kedveli, miként mi is.
Ugyanakkor az is remek dolog a színész számára, amikor meg tudja mutatni a drámai énjét. Te például Kurázsi mama fiaként…
Valóban! Ezért volt jó, hogy ebben az évadban szerepet kaptam az Utas és holdvilágban, tavaly pedig a Kurázsi mamában. Mert a színész számára az az igazi feladat, ha bővítheti palettáját, eszköztárát, ha megmutathat magából mindent. Ez plusz izgalmat jelent. Nyilvánvalóan arra is rá lehet unni, amikor valaki csak komédiázik.
Azt mondtad, változatos évadod volt a mögöttünk álló. Milyen érzésekkel tekintesz vissza rá?
Elégedetten, mert sokrétű feladatokat kaptam. Fárasztó volt, de jó móka, munka és tanulás. Ennek az évadnak ötöst adok.
Mit vársz a következőtől?
Úgy tudom, még nem publikus a repertoár, de mi már ismerjük, adottak a szerepeink is. Már most úgy érzem, hogy a következő évadommal a mostanit is túl lehet ugranom, hiszen még nagyobb feladatok, kihívások, munkák, szerepek várnak rám.
Miként telik a nyarad?
Lesz benne előadás, de pihenés is, terveink szerint a Balatonnál kapcsolódunk ki feleségemmel, Boglárkával. Emellett hamarosan költözünk, a házunknál is lesz még bőven tennivaló. Tavaly vettük a házat, sok munkát fektettünk a felújításába, reméljük, nagyon jó lesz ott lakni.
Gyulára is meghívtak.
Gyula a szülővárosom, ott nőttem fel, ott éltem 19 éves koromig. Június elején az EDÜ-re, az Erkel Diák Ünnepekre kaptam meghívást. Országos megmérettetés az EDÜ, több kategóriában – néptánc, népdaléneklés, irodalmi színpad, vers és próza, zene – mutatták meg magukat a diákok. Felkértek, hogy legyek az irodalmi színpad kategória egyik zsűritagja. Ez számomra nagyon megtisztelő, egyben kellemes dolog, hiszen ott indult a pályám, versenyzőként egykoron én is résztvevője voltam a rendezvénynek, sőt, különdíjat kaptam.
Címlapfotó: Horváth Viktor és Kovács Vecei Fanni a Teljesen idegenek c. előadás egy jelenetében.
A Móricz Zsigmond Színház archívumából.
