A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írták: a hőmérséklet és a csapadék éven belüli eloszlásának változása várhatóan a fajok és más ökológiai jelenségek elterjedésére is hatással lesz. Az éghajlati jellemzők éven belüli alakulása olyan rejtett módokon is hat, amelyek eddig elkerülték a modellezők figyelmét. Az eddig ismert modellek az éven belüli hőmérséklet- és csapadékeloszlás megváltozása miatt félrevezető tudományos eredményeket adhatnak.
A közleményben emlékeztettek, hogy a fajok várható elterjedését több úgynevezett bioklimatikus változó segítségével szokás meghatározni, amilyen például az év legcsapadékosabb negyedévének hőmérséklete. Viszont az ezek alapjául szolgáló időszakok - az úgynevezett jellegzetes éghajlati időszakok, mint a legcsapadékosabb negyedév - az éghajlatváltozás miatt eltolódhatnak.
Sőt, ez az eltolódás könnyen rejtve is maradhat – a kutatók szerint. Mint írták, a jellegzetes éghajlati időszakok elcsúszása csökkenti a bioklimatikus változókat használó elterjedésmodellek megbízhatóságát, különösen ha a modellező nincs tudatában ennek a rejtett hatásnak.
„Vajon csak Magyarország kerül ilyen - modellezéstechnikai szempontból - szerencsétlen helyzetbe a jövőben? Vagy ez a probléma a Föld egészét érinti, esetleg néhány régióját kiemelten is?” - idézték Bede-Fazekas Ákos kutatási kérdéseit a tájékoztatásban.
„Tudtuk, hogy az eredmény - bármi lesz is - nemcsak minket érdekel, hanem más elterjedésmodellezőknek is fontos információval szolgálhat. Ehhez azonban az irdatlan adatmennyiséget és a belőle kihámozható eredményeket valahogyan szintetizálnunk kellett” - emelte ki a kutató.
A HUN-REN kutatói a Föld egészét felölelő négy klímamodellt, négy forgatókönyvet és négy jövőbeli időszakot feldolgozó elemzésüket a rangos Global Change Biology című tudományos lapban publikálták. A tanulmány bemutatja azokat a területeket, amelyek a jellegzetes éghajlati időszakok eltolódásában leginkább érintettek.
A kutatók több példát is találtak a jellegzetes éghajlati időszakok két hónapot meghaladó eltolódására, és hat hónapos - az elképzelhető legnagyobb - várható eltolódására is. Mint írták, fennáll a veszély, hogy az éghajlati jellemzők éven belüli eloszlásának ilyen komoly átrendeződését sok faj nem fogja tudni lekövetni.
A hosszú évezredek alatt a nyár elején lehulló csapadékhoz alkalmazkodott növény- és állatfajokat jelentős próbatétel elé állíthatja, ha a csapadék nagy része inkább az őszi-téli hónapokban hullik majd le, amikor már nem igazán tudják hasznosítani. Ez a fajok elvándorlásához, rosszabb esetben pusztulásához vezethet.
„A fás szárú növények például a csapadék nyárról télre történő átstrukturálódásához kevésbé tudnak alkalmazkodni, mert télen nincs levélzetük. Így még ha el is maradnak a fagyok - amelyek szintén gátolnák a fotoszintézist - nem tudják bepótolni a nyári növekményt. Szemben a füvek által uralt gyepekkel, amelyek könnyebben kizöldülnek egy enyhe csapadékos télen, és akár még el is száradhatnak egy aszályos nyáron anélkül, hogy teljesen elhalnának” - jelezték a kutatók, akik hozzátették, hogy az egyéves mezőgazdasági kultúráknak valószínűleg még nagyobb kihívás a csapadék áthelyeződése.
„A trópusokon több helyen várható mind a hőmérséklettel, mind a csapadékkal összefüggő jellegzetes éghajlati időszakok eltolódása, de a mérsékelt és a sarkvidéki égövben is számos területen várhatóak ilyenek” - összegezte a térképes elemzéseket Somodi Imelda.