Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül szeretném röviden bemutatni az imént felsorolt acélszerkezetes épületek egy-egy jellegzetes példáját.

A korszerű csarnoképületek acél-, illetve könnyűacél-szerkezetűek. Az acélszerkezetű csarnokok általában egyszintes építmények, melyek lényegében tetőszerkezetből, térelhatároló és különféle tartószerkezeti elemekből (oszlopok, darupályák, kiváltó oszlopok, stb.) állnak. A tartószerkezet fő méreteit, alaprajzi elrendezését (az épület méretei, dilatációs szakaszok, oszlopok helyei, stb.), a keresztmetszet kialakítását és szerkezeti megoldását (a tetőszerkezet formája, a főtartók típusa, stb.) mindenekelőtt a csarnok rendeltetése határozza meg. A tartószerkezet kialakítását pedig a következő tényezők figyelembevételével célszerű megválasztani:

• a szállítóberendezések (daruk) száma, mérete és teherbírása,
• a kapuk mérete és mozgathatósága,
• a belső megvilágítással és hőszigeteléssel kapcsolatos követelmények,
• a fűtés és a szellőzés megoldása.

Különleges esetekben még egyéb szempontokat is célszerű figyelembe venni:

• későbbi bővíthetőség, illetve átalakíthatóság,
• a csarnokba kerülő gépek, berendezések szerelésének, karbantartásának és esetleges cseréjének lehetősége,
• az altalaj teherbírási viszonyai, stb.

Egy acélszerkezetű (ideértve a könnyűacél-szerkezetűeket is) csarnok többféle szerkezeti megoldással készülhet. A földszintes vasbeton rendszerű csarnokok általában fő tartószerkezetekből és az ezeken nyugvó tetőfödémekből állnak. A tetőfödém-megoldások az elmúlt évtizedek alatt sokat módosultak (nádtetőtől a fém profillemezig). A csarnokok első változatai még szelemenes rendszerrel épültek. A helyszíni előregyártás fejlődése később azonban lehetővé tette az apróbb elemek összevonását, így kialakult a nagyméretű bordás tetőelemmel ellátott épület. Ezekkel az áthidalásokkal a 12 méteres vagy annál nagyobb fesztáv is megvalósítható.

A keretrendszerű szerkezetek mellett kifejlődtek olyan csarnokrendszerek is, amelyeknél egyetlen felület viseli a terhet. Ilyenek a gyakori térrácsszerkezetek, valamint az egy vagy két irányban görbült héjszerkezetek. A többhajós csarnokok szerkezeti vázát az egyhajós megoldások szerkezeti elemeinek sorolásával készítik. Erőjátékuk bonyolultabb, mint az egyhajósoké, valamint a hőhatásokra és a támaszsüllyesztésekre is érzékenyebbek.

Egyes esetekben a csarnokok belső levegőjének temperálása vagy fűtése is igényként merül fel. Ez a feladat általában légfűtő berendezésekkel oldható meg a legegyszerűbben.

A táblázat az egyes légfűtő berendezések ajánlott alkalmazási területeit ismerteti. 

1. táblázat A különböző légfűtő berendezések ajánlott alkalmazási területei

Az anyagot összeállított: Kovács Zoltán