A tejtermelés ott sérül először, ahol nincs elég ember a napi munkára. A fejés, az állatgondozás, a takarmányozás és a telepi higiénia nem halasztható feladat. Ha ezekben létszámhiány keletkezik, az gyorsan hat a termelés biztonságára is.

Ezért lett a vendégmunkások ügye a tejágazatban több egyszerű munkaerőpiaci kérdésnél. A termelők és feldolgozók egy része ma már olyan harmadik országbeli dolgozókra támaszkodik, akik betanultak, ismerik az üzemi rendet, és folyamatos munkarendben is vállalják a feladatokat. Az ő kiesésük nemcsak adminisztratív vagy HR-probléma lenne, hanem a napi működést érintené.

A tejtermelő telepeken évek óta nehéz megfelelő hazai munkaerőt találni. Az állattartás kötött, fizikailag megterhelő munka, hétvégén és ünnepnapokon is jelenlétet igényel. A fejés és az állatok ellátása nem igazodik a hagyományos munkarendhez, ezért sok meghirdetett állás tartósan betöltetlen marad.

A feldolgozásban hasonló a helyzet. A tej útja a teleptől az üzemig szoros lánc: ha az egyik ponton nincs elég ember, az a következő folyamatot is lassíthatja. A stabil létszám itt nem kényelmi kérdés, hanem az átvétel, feldolgozás és kiszállítás biztonságának része.

A külföldi dolgozók szerepe ebben a helyzetben nem a hazai munkaerő kiváltása, hanem a tartós hiány enyhítése. Egy betanult telepi munkatárs elvesztése különösen érzékeny veszteség, mert az állatokkal végzett munka rutint, figyelmet és technológiai fegyelmet igényel.

Egy tejtermelő gazdaságban a munkaerő ugyanúgy termelési feltétel, mint a takarmány, az energia vagy a gépesítés. Automatizálással lehet mérsékelni a nyomást, de nem minden telep tud gyorsan fejleszteni, és nem minden munkafolyamat váltható ki géppel.

Ha a munkaerő tovább szűkül, annak költség-, hatékonysági és termelési következményei lehetnek. Egyes gazdaságokban ez állománycsökkentést vagy kapacitás-visszafogást is előidézhet. A tejágazat stabilitása így nemcsak piaci árakon és támogatásokon múlik, hanem azon is, lesz-e elég megbízható ember a mindennapi munkához.