2006-ban végzett a Pesti Magyar Színiakadémián, 2009-ben a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karán szerzett színész szakon végzettséget. 2009-től tagja a Móricz Zsigmond Színház társulatának.
Ebben az évadban rendezőként (Játszd újra, Sam!) és színművészként (Pacsirta, Alul semmi, A király beszéde) is feladatot kapott, de játszik még a Nők az idegösszeomlás szélén és az Anconai szerelmesek előadásaiban is. Kováts Dénes interjúja.
Ez már az ötödik rendezésed. Kedvedre való volt? Más, mint a korábbiak?
Igen, nagyon kedvemre való volt. De azt is el kell mondanom, hogy sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel az anyaggal. Szeretem Woody Allent, de mindig egy kis távolságtartással figyeltem. Azt érzem, megfelelő hangulat kell az ő műveihez, és ha ilyenben kapott el, akkor nagyon tudtam élvezni. Ő nem a tipikus hahotázós vígjátékok írója és szereplője, inkább a kuncogós, intellektuális poénok jellemzik, amelyeket egyre jobban szeretek. Nyolc hónapja kértek fel, hogy rendezzem meg a Játszd újra, Sam! vígjátékot, azóta gondolkodom és tevékenykedek ezen az anyagon. Egyre inkább beleszerettem Woody Allen világába, és most már kifejezetten imádom az ő színházát és filmvilágát.
Egy az egyben ültetted át?
Dolgoztam rajta, és kiszélesítettem az anyagot. Nagyon jó, de alapvetően kicsit régi, hiszen 1969-ben volt az ősbemutatója, 1972-ben jelent meg a filmváltozat. Akkor még nagy újdonság volt ez a félig stand up, félig színházi világ, ma már mindennapos. Azt éreztem, hogy akkor lesz igazán hatásos, ha feldúsítom. Persze nem idegentől csentem, hanem Woody Allentől vettem át idézeteket, elejtett mondatokat, hasonló szituációkat. Tulajdonképpen kiszíneztem kissé a kéziratot, így lett teljes. Bevallom őszintén, a korábbiakhoz képest ez az anyag nem adta könnyen magát. De ahogy elkezdtem ezeket a szövegeket beleírogatni, akkor kivilágosodott, ezért megnyugodtam.
A humorát, a poénokat erősítetted?
Részben igen, illetve Woody Allen egy-egy mélyebb gondolatát is beletettem.
Tar Dániellel a Családi játszmák c. előadásban, melynek Rák Zoltán (balról) szereplője és rendezője is
Szerinted mitől lehet sikeres a Játszd újra, Sam!? Mi a titka, miért érdemes megnézni?
Egyrészt nem tudom, mert én még nem láttam másik Játszd újra, Sam! előadást. Másrészt több összetevője van, mert tényleg nem térdcsapkodós vígjáték, inkább az a fajta humor jellemzi, ami el is gondolkodtat. Nagyon fontos, hogy Woody Allen forgatókönyve szövegcentrikus, folyamatosan árad belőle az intellektuális humor, mint egy stand upban, de ebben a darabban vannak hatásos szituációk is. Ezeket erősítettem, mert az igazán jó vígjáték szerintem a helyzetkomikumra épül, és amellé jönnek a nagyon jó szövegpoénok. Utóbbiban Woody Allen nagyon erős, ezt a kettőt kellett jól összehangolni, ezért több helyzetkomikumot építettünk bele, mint ami alapból jellemezte. Mindemellett tovább spékeltük szöveghumorral.
A főszerepló, Tóth Zolka szerint mindenkinek érdekes lesz az előadás, de talán leginkább a 40-70 év közötti nézőknek.
Ő arra gondolt, hogy ezt a féle humort talán ők értik jobban. De remélem, hogy azért a 20-as 30-asok is ugyanúgy kedvelni fogják. Nagy feladat előtt állunk, mert ezt a színdarabot középiskolásoknak is játsszuk majd bérletes előadásban, remélem, az ő tetszésüket is elnyeri.
A Delila c. előadásban
Másik fontos téma veled kapcsolatban, hogy Kirják Róbert igazgató úr felkért művészeti tanácsadónak. Mit jelent számodra ez a megbízatás?
Bizalmat elsősorban, és nagy megtiszteltetést. Igazából engem is meglepett. De tulajdonképpen szükség van olyasvalakire, aki folyton itt tud lenni. Sajnos az utóbbi időben sok váratlan helyzet, probléma adódott: energiaválság, covid, betegségek. Régen soha nem maradtak el előadások, azt szoktuk mondani, hogy nincs beteg színész, csak halott színész van. Van erről egy csodálatos Örkény novella, meghal egy színész, de este az előadás lemegy, holtában is visszatér… Sajnos különböző okok miatt több előadásunk maradt el az elmúlt időszakban, ezért fontos, hogy a felmerülő problémákat gyorsan, azon melegében meg tudjuk oldani. Ezért is kérhetett fel tanácsadónak igazgató úr, így eggyel többen tudjuk összedugni a fejünket és agyalni a felmerülő problémákon. Nagyon felelősségteljes munka a művészeti tanácsadóé, és szerintem fontos, hogy olyasvalaki is legyen közöttük, aki nem csak rendez, hanem színész is, mert belülről látja a dolgokat, így ezáltal is hatékonyabbak tudunk lenni.
Én nem emlékszem - bár nem az elejétől követtem végig a színház életét - hogy valaha társulati tag lett volna művészeti tanácsadó. De logikus döntésnek tűnik.
Ittlétem idején hívtak egy másik színházba, de úgy döntöttem, maradok. Úgy szólt a felkérés, hogy menjek, mint színész, mint társulati tag, és művészeti tanácsadói feladatot is kaptam volna. Vannak színházak, ahol jól működik ez a felállás.
Fotók: a Móricz Zsigmond Színház archívumából
