A magyar paradicsomhajtatásban ma már nem az a fő kérdés, lehet-e jó termést elérni korszerű üvegházban. Lehet. A verseny inkább ott dől el, hogy ugyanazt a termést mennyi munkaórával, milyen szervezéssel és esetleg mekkora veszteséggel állítja elő a gazdaság.

A hazai termésátlagok sok helyen közelítenek a nyugat-európai szinthez, de a termelékenységben még van lemaradás. Ez azt jelenti, hogy a technológia önmagában nem elég. A munkafolyamatok mérése, az emberek szervezése és a hibák csökkentése ugyanúgy része a versenyképességnek, mint a fajta vagy a termesztőberendezés.

A hajtatott paradicsom munkaigényes kultúra. A növényápolás, kötözés, levelezés, szedés, válogatás és csomagolás folyamatos figyelmet kíván. Ha ezekben sok az átállási idő, a rosszul szervezett művelet vagy a fölösleges mozgás, az nem mindig látszik azonnal a termésen, de megjelenik a költségben.

Az alacsonyabb hazai bérszint eddig adott némi versenyelőnyt. Erre azonban hosszú távon nem lehet építeni. A bérek emelkednek, a munkaerő szűkül, a kertészeteknek pedig egyre képzettebb dolgozókra van szükségük. A modern üvegház már nem csak betanított kézi munkát kér: digitális rendszereket, technológiai fegyelmet és jó középvezetőket igényel.

A vendégmunka kérdése ezért gyakorlati ügy. A hajtatásban a munkacsúcsokat nem lehet hónapokkal eltolni. Ha nincs elég ember a növényápoláshoz vagy a szedéshez, az gyorsan minőségi és értékesítési veszteséget okozhat. A kertészeteknek kiszámítható foglalkoztatási szabályokra van szükségük.

A hatékonyság javítása nem feltétlenül nagy beruházással kezdődik. Sok üzemben már az is eredményt hozhat, ha pontosan mérik, melyik munkafolyamat mennyi időt visz el, hol keletkezik várakozás, és mikor csúszik szét az ütemezés. A robotizáció és az adatvezérelt termelés fontos irány, de csak akkor működik, ha a napi folyamatok rendben vannak.

A növényvédelem ugyanebbe a körbe tartozik. Egy intenzív üvegházban a vírusok, kártevők és higiéniai hibák gyorsan pénzügyi veszteséggé válnak. A rezisztens fajták, a biológiai védekezés és a szigorú higiéniai rend nem külön technológiai részlet, hanem a folyamatos termelés feltétele.

A tanulság világos: a hajtatásban a jó üvegház csak az alap. A versenyelőnyt az adja, ha a gazdaság tudja, mennyi munkaóra megy el egy hektárra, hol veszít időt, kikre bízza a középvezetést, és hogyan használja a technológiát.

A paradicsomhajtatás továbbra is erős hazai kertészeti ágazat lehet. Ehhez azonban a termésátlag mellé termelékenység kell. A következő években nem az dönt majd, ki tud több eszközt venni, hanem az, ki tud kevesebb veszteséggel, pontosabban és szervezettebben termelni.