Volt ő Majomkirály, hulla, Jacob és Bóni gróf, szívesen játszik gyermekdarabokban és komédiákban, nagyon szereti az operettet. Élete legnagyobb színházi élményének az Őrült nők ketrecét és a Csárdáskirálynőt tartja, de ide sorolja az Oz, a Liliom és A balekbeli szerepeit is, ezekben érezte leginkább a közönségsikert - ami számára a legfontosabb. Most Woody Allen bőrébe bújik a Játszd újra, Sam! című előadásban, s ő az (egyik) Oroszlán az Oz, a nagy varázslóban.
Ebben az évadban négy premierje lesz, ezekről is beszélgetett vele Kováts Dénes.
Kezdjük az Anconai szerelmesekkel. A próbafolyamat előtt azt mondtad, nagy kihívás, érdekes feladat lesz Puskás Tivadar szerepében, illetve a korábbi sikerdarab szereplői után kiállni a színpadra. Elégedett vagy a fogadtatással?
Ó, maximálisan! Bevallom őszintén, féltem kicsit, hiszen a korábbi felállásban akkora közönségsiker volt, hogy egyedülálló módon jóval több, mint százszor játszották tízensok éven át. Imádta a közönség, mindig telt házzal ment. Először azt hittem, ismét a korábbi szereposztással adjuk elő, de a tavalyi szerződtetési tárgyaláson kiderült, hogy nem, más szereplőkkel, más rendezővel állítjuk színpadra. De hála a jóistennek, a négy szabadtéri, majd a két nagyszínpadi előadásunkat is telt ház előtt játszottuk, nagy sikerrel. Úgy érzem szereti a közönségünk.
Jöhet az újabb száz-kétszáz előadás!
Reméljük így lesz!
A múltkori beszélgetésünk során azt mondtad erről az évadról: „nagyon régen voltam gyermekdarabban, most kettőben is leszek, az egyik a szívem csücske, kedvenc szereppel.” Gondolom, ez az Ozban az Oroszlán.
Igen, most is nagyon jól érzem magam oroszlánként. Annyi talán a különbség, hogy észreveszem a tizenegy év korkülönbséget. De jól esik.
Most már erőteljesebb oroszlán vagy.
Igen. Régen is nagyon szerettük ezt a mesét, rendszeresen mondogattuk vezetőinknek, hogy jó lenne felújítani. Szerencsére ezúttal meghallgatásra talált óhajunk.
Az Őrült nők ketrece c. előadásban
Mostani beszélgetésünk fókuszában a Játszd újra, Sam! című előadás áll, az interjú a most még előttünk álló premiert követően jelenik meg. Milyen a viszonyod Woody Allennel?
Jóban vagyunk, minden héten beszélünk… (nevet)
Nagyon szeretem a korai és a későbbi filmjeit is, különös világ jelenik meg bennük. Woody Allen humora sem mondható hétköznapinak, kifejezetten kedvelem.
Nem a hagyományos bohózat poénokra kell számítani, ez kétségtelen. Persze ez egyáltalán nem baj, sőt! Szerinted vevő lehet erre az intellektuális humorra a közönség?
Kétségtelen, rá kell kicsit vezetni őket. Igyekszünk. Remélem, hogy minden korosztály szeretni fogja, van miért, bár szerintem az igazán értő közönség a 40-70-es éveikben járó nézőink lesznek.
Láttad a filmet?
Természetesen.
Nagyon más lesz a színpadi előadás?
A filmes lehetőségek nyilvánvalóan nagyobbak, tágabbak, ott a helyszínek változtatása sokkal egyszerűbb. Itt egy térben kell megcsinálnunk az összes jelenetet és mindegyik helyszínt. Amúgy szerintem az előadás nem tud nagyon más lenni. Persze nem is kell.
Egyértelműen a tiéd a főszerep. Lubickolós?
Valóban az. Még nem lubickolós, de van másfél hetünk a bemutatóig. Folyamatosan kattognak a fogaskerekek: mi után mi jön, szöveg, mozgás, satöbbi. De remélem, hogy a jövő hét végére kialakul, és lubickolóssá válik. Nem biztos, hogy a bemutatóra – mert a premierláz, meg az izgalom benne van az emberben – de remélem, néhány előadás után teljesen magamévá teszem, és akkor már élvezni is fogom.
Feleségeddel, Széles Zitával újra együtt játszhattok, ami kedvetekre való. Szerepetek szerint még egymásba is szerettek. Ez így egy különleges páros kettőtök részéről?
Igen, mindenképpen. A darabban a legjobb barátom felesége, ez is pikáns benne.
Különlegesebb ez a színpadi együttlét, mint a Bolha a fülbe előadásban?
Igen. Itt nagyon egymásra vagyunk utalva, mert van két nagyjelenetünk, amikor szinte csak ketten kerülünk fókuszba.
A Bolha a fülbe c. előadásban Széles Zitával
Otthon is próbáltok, beszéltek róla?
Persze, folyamatosan szövegezünk, ötletelünk, mit lehetne még és miként, hogy még jobb legyen a jelenet és az előadás. Sajnos ez nem olyan, mint például egy üzemben, ahol amint leveszem a munkaruhámat, azzal véget is ér, magam mögött hagyhatom a munkát. Itt mindig hazavisszük. Mi most már négy hete a Játszd újra, Sam! próbafolyamatában élünk.
Horváth László Attila, a darabbeli Humphrey Bogart mesélte, hogy az ő szerepét a színházakban is többnyire filmrészleteket vetítve jelenítik meg, itt viszont hús-vér emberként láthatjuk szellemalakját. Ez a te szempontodból is nyilván másabb, mintha csak bevetítenék, ugye?
Szerintem sokkal jobb, s még érdekesebb.
Tudsz már valamint a Házassági leckék középhaladóknak című előadásról?
Semmit! Nem ezen jár most az agyam. Annyit tudok, hogy négyen leszünk benne, és Guelmino Sándor rendezi. November elején kezdjük a próbafolyamatot, december 13-án, pénteken lesz a bemutató.
A másik gyermekdarab, a Rumini tükörszigeten is odébb van még.
Azt hiszem, januárban kezdjük, február elején mutatjuk be.
Szépen be van osztva, ezúttal nem nagyon csúszik egybe a próbák sora.
Tavaly volt az egymásba csúszós évadom, elkezdtem augusztus 7-én, utána egymást követték az új próbafolyamatok. Pénteken vagy szombaton bemutató, hétfőn az új darab próbája… Így ment ez február 23-ig, a Don Juan premierjéig.
Most az újak mellé átjött erre az évadra az Életrevalók, az Anconai szerelmesek, sőt, az Oscar is, így ezekben is helyt kell állnod.
Igyekszem.
Viszonylag kevés szereplőt mozgató darabokban játszol. Ez jó a színésznek, mert több, erőteljesebb színpadi jelenléte van?
Igen. Mindenképpen jobb, ha a színész dolgozik, mintha nem. A sok kis szerep sem rossz, az Életrevalókat és a Don Juant azért is szerettem. Ugyan velejárója a sok öltözés, de ott több figurában is meg tudja mutatni magát az ember.
Szerinted a mostani jó évadod lesz?
Úgy néz ki, igen.
Fotók: a Móricz Zsigmond Színház archívumából
