Ennek oka, hogy a bíróság megállapítása szerint a magyar szabályozás kizárólag a földterületnek a haszonélvezet ingatlan-nyilvántartásból való törlése időpontjában fennálló forgalmi értéke alapján számítja ki a kompenzációt, mert nem biztosít megfelelő jóvátételt az elszenvedett károkért.

A testület döntésében emlékeztetett: Magyarország 2013-ban olyan szabályozást fogadott el, amely 2014 májusától megszüntette a mezőgazdasági ingatlanokon fennálló haszonélvezeti jogokat, amennyiben azok jogosultjai nem a tulajdonos közeli hozzátartozói voltak.

Az Európai Unió Bírósága már egy 2019-es ítéletében megállapította, hogy a magyar szabályozás sérti a tőke szabad mozgását és az uniós alapjogi chartában rögzített tulajdonhoz való jogot. Ennek nyomán Magyarország 2021-ben új szabályokat fogadott el, amelyek lehetővé tették a törölt haszonélvezeti jogok visszajegyzését és kompenzáció igénylését.

Az ügy előzménye, hogy a BRANDL nevű magyar társaság sikeresen kérte haszonélvezeti jogainak visszajegyzését, ugyanakkor vitatta a számára megállapított kártalanítás összegét. A magyar szabályozás szerint a kompenzáció alapja az ingatlan törléskori forgalmi értékének huszada, megszorozva a törlés és a visszajegyzés között eltelt évek számával.

A társaság keresetet indított a győri törvényszék előtt, arra hivatkozva, hogy a meghatározott összeg nem fedezi tényleges kárát, különösen az elmaradt hasznot. A magyar bíróság előzetes döntéshozatal keretében fordult az uniós bírósághoz.

A luxembourgi testület ítéletében hangsúlyozta: az uniós jog szerint a kártérítésnek arányosnak kell lennie az elszenvedett kárral, és biztosítania kell az érintettek jogainak hatékony védelmét. Bár a tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a kompenzáció számítási módjának meghatározásában, az elmaradt haszon teljes figyelmen kívül hagyása nem egyeztethető össze az uniós joggal.

A bíróság szerint a magyar szabályozásban alkalmazott forgalmiérték-alapú számítás önmagában nem alkalmas annak megállapítására, hogy milyen bevételtől estek el a haszonélvezők a jogok megszüntetése és visszaállítása közötti időszakban, például a földterületek műveléséből vagy bérbeadásából származó jövedelmek tekintetében.

Az Európai Unió Bírósága ezért arra a következtetésre jutott, hogy a magyar kompenzációs rendszer a gyakorlatban rendkívül megnehezíti az elszenvedett kár megtérítését, így nem felel meg az uniós jog által előírt megfelelő jóvátétel követelményének.